Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 86 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-86

Névmutató: I. Ferdinánd /román király/

1995. december 11.

A Temes Megyei Tanács októberi ülésén egyesek javasolták Antonescu szobrának felállítását, Marossy Zoltán RMDSZ-tanácsos hangsúlyozta, hogy Antonescu háborús bűnös, akit még nem rehabilitáltak. A nov. 30-i ülésen újból szorgalmazták a szoborállítást, különösen Lorin Fortuna, aki még egy "tudományos" ülésszakot is összehívott ennek érdekében. Bodó Barna RMDSZ-tanácsos korabeli dokumentumokból, könyvekből idézve indokolta, hogy Antonescu marsall részt vett a holocaustban, nem lehet ma jelképként használni. Mircea Goian professzor megmagyarázta, hogy legmagasabb szinten nem merik a marsallt rehabilitálni, ezzel szemben alacsonyabb szinteken Antonescu-szobrok felállításával próbálnak olyan mozgalmat létrehozni, amely majd követeli a rehabilitálást. Végül Viorel Coifan tanácselnök javasolta, hogy ne egy Antonescu-szoborról, hanem a román történelem négy marsalljának /Averescu, I. Ferdinánd, Prezan és Antonescu/ szobor-együttesének felállításáról szavazzanak. Ezt a javaslatot megszavazták. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 11./

1997. február 27.

Febr. 28-án hatnapos látogatásra Romániába érkezett a volt román király. I. Mihály. Nagy tömeg köszöntötte, de most kevesebben voltak, mint 1992 húsvétján, első hazalátogatásakor. Romániát 1881-ben nyilvánították királysággá, a király török ágyúk acéljából készült koronát kapott. Mihály II. Károlynak Elena görög hercegnővel kötött házasságból született 1921. okt. 21-én., azonban az uralkodó elvált Elenától egy Elena Lupescu nevű szépasszony kedvéért. Ezért Ferdinánd király még életében Mihályra testálta a trónt, akit Ferdinánd halálakor, 1926-ban királlyá kiáltottak ki, az országot régenstanács irányította. 1930-ban azonban II. Károly Iuliu Maniu hívására mégis visszatért és trónra lépett. A király 1938-ban feloszlatta a pártokat és bevezette a "királyi diktatúrát". Antonescu marsall 1940-ben lemondásra és távozásra kényszerítette II. Károlyt, aki 1959-ben, Portugáliában halt meg. I. Mihály így 1940-ben másodszor is király lett, miközben Antonescu marsall irányította az országot. A fiatal uralkodó 1944. aug. 23-án kulcsszerepet játszott Antonescu letartóztatásában. A Moszkva által az országra kényszerített Groza-kormány működése ellen a király hat hónapon át a "királyi sztrájkkal" tiltakozott. 1947-ben le kellett mondania és el kellett hagynia az országot. 1956 óta Svájcban él. /Magyar Hírlap, márc. 1./

1997. augusztus 17.

Kolozsvári történészek kiderítették, adta hírül a Romania Libera, hogy Nagy-Románia címerét Köpeczy Sebestyén József magyar festőművész tervezte, akit ezért hívott meg I. Ferdinánd udvarába. A festőművész egy hónapon át volt a Peles kastély lakója. /Távirati stílusban rovat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 18./

1999. november 20.

Nov. 19-én Kolozsváron a városi tanács nem fogadta el Buchwald Péter volt ideiglenes prefektusnak azt a rendelkezését, hogy vonja vissza a Ion Antonescu marsall, Ferdinánd király, I. C. Bratianu és Iuliu Maniu köztéri szobrának felállítását célzó határozatát. Vasile Salcudean, Kolozs megye új prefektusa kifejtette: a lakosság szeretné Ion Antonescu marsall szobrának felállítását. /Kiss Olivér: Antonescu-szobor közkívánatra? Salcudean nem akar ujjat húzni a lakosság "nagy részével" = Szabadság (Kolozsvár), nov. 20./

2000. április 1.

Bogdan Cerghizan Kolozs megyei prefektus rendeletet bocsátott ki, hogy Ion Antonescu marsall köztéri szobra Kolozsváron történő felállításának munkálatait azonnal állítsák le. Előzmények: tavaly október 28-án a kolozsvári városi tanács határozatot hozott Ferdinánd király, Ion I. C. Brateanu, Iuliu Maniu, illetve Ion Antonescu marsall köztéri szobrának felállítására. Vasile Salcudean akkori prefektus megtámadta a közigazgatási bíróságon a határozatot. A volt prefektus a per áthelyezését is kérte. 2000. február 21-én a Legfelsőbb Bíróság helyt adott Salcudean kérésének és Jászvásárra helyezte át a pert. Annak ellenére, hogy a prefektus megtámadta a tanácsi határozatot, a polgármesteri hivatal december 3-án megadta az építkezési engedélyt. Bogdan Cerghizan prefektus felvette a kapcsolatot Giurgiu Constantin ezredessel, a városi rendőrparancsnokkal annak érdekében, hogy hagyják abba a már elkezdett munkálatokat. /Cerghizan megtiltotta az Antonescu-szobor felállítását. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 1./

2001. június 1.

A jászvásári ítélőtábla elutasította a Vasile Soporan Kolozs megyei prefektus és Dan Canta alprefektus megsemmisítési folyamodványát, így elméletileg elkezdődhet az Antonescu-szobor felépítése - áll a polgármesteri hivatal közleményében. Mint ismeretes, 1999. október 28-án Kolozsvár tanácsa úgy döntött: szobrot állítanak Ion Antonescu marsallnak. A polgármester trükköt alkalmazott az előzőleg több ízben elutasított határozattervezet elfogadására: a tanácsosok meggyőzésére I. C. Bratianu, Ferdinánd király és Iuliu Maniu mellszobrának felépítését is hozzácsatolta a tervezethez. Ilyen formában a tanács 23 szavazattal fogadta el a határozatot. Bogdan Cerghizan prefektus óvást emelt a közigazgatási bíróságon a tanácsi határozat és a polgármester szoborállítási rendelete ellen. Ugyanakkor a volt prefektus rendeletet bocsátott ki a szoborépítés leállítására. Boros János alpolgármester elmondta: csupán politikai eszközökkel akadályozható meg a szoborállítás, ugyanis a tanács kétharmados többséggel a szobrok elhelyezésének helyszínéhez is hozzájárult. - Amennyiben a helyi költségvetésből fedezik a szobor felépítését, a tanács beleegyezésére is szükség van. Ez adomány esetében is érvényes. A Ion Antonescu Társaság korábban felajánlotta, hogy saját pénzen helyezik el a marsall szobrát. Eckstein-Kovács Péter szenátor kijelentette: Antonescu- szobor nincs mit keressen se Kolozsváron, se más városban. /K. O.: Épülhet az Antonescu-szobor? Elutasították a prefektus óvását. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 1./

2001. november 29.

Az erdélyi magyar orvos- és gyógyszerészképzés múltjáról és jelenéről hangzott el két előadás Marosvásárhelyen, a Kemény Zsigmond Társaság nov. 17-i összejövetelén. Dr. Feszt György nyugalmazott egyetemi tanár, az EMKE Orvostudományi Szakosztályának vezetője a múltba tekintett vissza, míg dr. Péter Mihály akadémikus a jelenkori statisztikákat ismertette a hallgatósággal. Az orvosképzés kezdetei az 1775. évig nyúlnak vissza Erdélyben, amikor a kolozsvári piarista intézetben a bonctan, a szülészet és a sebészet tanításával elindult ez a folyamat. A második mérföldkőnek számító adat 1872, amikor is a kolozsvári egyetemen megindul a valóban egyetemi szintű magyar nyelvű orvosképzés. 1919 májusában a Ferenc József Egyetem helyére a román I. Ferdinánd Király Tudományegyetem költözött. 1945 őszén a Groza-kormány döntése alapján Marosvásárhelyre költöztették a Bolyai Egyetem egyik fakultásaként működő magyar tannyelvű orvosi kart. Dr. Péter Mihály egyetemi tanár kifejtette: 2000-ig 10.925 általános orvost, gyógyszerészt és fogorvost képezett az egyetem. 1962. évben kezdődött a kétnyelvűség bevezetésével a magyar nyelvű orvos- és különösen a gyógyszerészképzés elsorvasztása. A rendszerváltás évében csak egy évfolyam tanult már a gyógyszerészetin, s az orvosi kar hallgatóinak is mindössze a tíz százaléka volt magyar. 1989 után jelentős mértékben megnövekedett a magyar hallgatók száma, s bár ma az összdiákság 44,76 százalékát teszik ki, az egyetemi oktatóknak továbbra is mindössze 26,2 százaléka magyar. Az egyetem életét érintő kérdésekben továbbra is az egyetemi szenátus román többség dönt. /(bodolai): Múlt és jelen. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 29./

2003. március 28.

Az utóbbi években a könyvtárakban egyre kisebb a magyar könyvek száma, amihez az is társul, hogy némely helyeken már csak mutatóban találni magyar alkalmazottat. Kolozsváron a Lucian Blaga Központi Egyetemi Könyvtár egyik elődjénél, a Ferdinánd Király Egyetem Könyvtárnál az 1935/36-os tanévben a személyzet összetétele: a 42 főből 10 magyar, a vezetőségben pedig az arány 7:0 - a románok javára. Jelenleg a Lucian Blaga Központi Egyetemi Könyvtár 224 fős személyzetéből 25 magyar könyvtáros van. Az Octavian Goga Megyei Könyvtár könyvállományának mintegy 10 százaléka magyar nyelvű kötet, olvasóiknak pedig 8,2 százaléka magyar. A könyvtár személyzete 88 fő. Az újságíró kétheti várakozás után sem kapott választ arra, hogy közülük hány magyar nemzetiségű van. Pillich Katalin, a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány ügyvezető titkára és a könyvtár vezetője szerint az állami könyvtárhálózat nem szolgálja ki a kisebbséget. A törvény nem írja elő, hogy milyen arányban legyenek az állományban román és nem román kötetek. A Heltai Gáspár Könyvtárnak 60 ezer kötete és 4800 olvasója van. /Ördög I. Béla: Kolozsvári magyar könyvek és könyvtárosok. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 28./

2003. november 29.

1918. december 1-jén nemzetgyűlésre ültek össze az erdélyi románok Gyulafehérváron, ahol alig egy hónappal az Osztrák-Magyar Monarchia által aláírt pádovai fegyverszünet, három héttel Károlyi Mihály miniszterelnöknek a Magyarországgal kötendő fegyverszünetről folytatott sikertelen belgrádi tárgyalásai és két héttel Jászi Oszkár aradi megbeszéléseinek kudarca után határozatban kimondták Magyarország huszonhat vármegyéjének csatlakozását a román királysághoz. Míg tehát 1918. december 1. a románság számára öröm- és nemzeti ünnep, addig Gyulafehérvár, majd később Trianon a magyarság életében nemzeti gyászt, összeomlást és tragédiát jelent. Jóllehet az egyesülési határozat kimondja a népek jogegyenlőségét és szabadságát, ezek az elkövetkező huszonkét évben a gyakorlatban nem valósultak meg. 1918 őszére hatalmas tömegmozgalmak bontakoztak ki Magyarországon: az őszirózsás forradalom győzelme után a pacifista antantbarát Károlyi Mihály alakított kormányt, s a november 13-án Franchet d Esperay francia tábornokkal aláírt belgrádi konvenció értelmében elkezdődött a történelmi Magyarország felbomlása, a déli és a keleti területek kiürítése, ahova szerb és román csapatok vonultak be. A Gyulafehérváron tartott nemzeti gyűlésről írta Mikkes Imre: "Egész Erdély, Brassótól Máramarosszigetig és nyugattól keletig megjelent a gyulafehérvári nagygyűlésen. Körülbelül százezer ember vonult föl. A Főtér tarkállik a nemzeti viseletektől. A hegyeken túlról, északról, délről, a Zsil völgye felől minden irányból özönlik a nép. A mezőkön tarka csoportok. Önkéntes szónokok gyújtóbeszédet tartanak. Bandák harsogják a "Desteapta-te"-t. Az állomásra egymás után robognak be a vonatok. A Károlyi-kormány ingyen bocsátotta rendelkezésre az üres szerelvényeket. A széthulló Magyarország technikai segítséget nyújtott az elszakadáshoz. A végtelen naivság politikája volt ez. Azt mozdította előre, amit nem óhajtott. Ami ellen kézzel-lábbal, szíve vérével küzdött. Így virradt fel 1918. december elseje. Az elszakadás napja." (Mikes Imre: Erdély útja Nagy-Magyarországtól Nagy-Romániáig. Sepsiszentgyörgy, 1996) A gyulafehérvári nemzetgyűlés által elfogadott pontokban, többek között, leszögezték: a nemzetgyűlés az általános választójog alapján választandó alkotmányozó gyűlés összeüléséig ideiglenes autonómiát tart fenn e területek lakosainak, továbbá teljes nemzeti szabadságot ígér az együttlakó népek számára: "Mindenik népnek joga van a maga neveléséhez és kormányzásához saját anyanyelvén, saját közigazgatással, saját kebeléből választott egyének által. A törvényhozó testületekben és az ország kormányzásában való részvételre minden nép népességének számarányában nyer jogot". "Általános, közvetlen, egyenlő, titkos községenkénti proporcionális választói jogot mindkét nemű huszonkét évet betöltött személy számára, a községi, megyei és törvényhozási képviselet választásánál", valamint "korlátlan sajtó-, gyülekezési és egyesülési jogot, minden emberi gondolat szabad terjesztését. A határozat továbbá radikális földbirtokreformot irányoz elő, amely "agrárpolitikának a vezérfonala egyfelől a szociális kiegyenlítés előmozdítása, másfelől a termelés fokozása kell hogy legyen", az ipari munkásságnak pedig biztosítandók azok a jogok, "amelyek a legelőrehaladottabb nyugati államokban törvénybe vannak iktatva". (Mikó Imre: Huszonkét év. Bp., 1941) A nemzetgyűlés kétszáztizenkét tagból álló Román Nagy Nemzeti Tanácsot (Marele Sfat National Roman) hozott létre, amely Iuliu Maniu elnöksége alatt megalakította a tizenöttagú Kormányzótanácsot (Consiliul Dirigent). Az utóbbi megbízásából négytagú bizottság a gyulafehérvári határozatokkal Bukarestbe utazott, hogy hivatalosan is felajánlja I. Ferdinánd királynak az Erdély fölötti hatalmat. Az Erdélyt Romániához csatoló dekrétum december 30-án a Hivatalos Közlönyben is megjelent, úgyszintén az a királyi rendelet is, amely a Kormányzótanácsot megbízta az ideiglenesen csatolt területek igazgatásával, valamint a választójogi és agrárreform-tervezet kidolgozásával, a külügy, hadsereg, vámügy, állambiztonság, bankjegykibocsátás, állami kölcsönök stb. intézését a királyi kormány igazgatásába utalva. Gyulafehérváron sem a magyarok, sem a szászok képviselői nem lehettek jelen, tehát megkérdezésük nélkül rendelkeztek a sorsuk felett. A kialakult egyre reménytelenebb helyzetben a budapesti kormány megpróbálta menteni a menthetőt, s 1918. december 8-án dr. Apáthy István neves professzort bízta meg a kelet-magyarországi főkormánybiztossággal, miközben megkezdődött a román csapatok előrenyomulása. A román csapatok december 18-án átlépték a fegyverszüneti szerződésben megállapított demarkációs vonalat, s Mosoiu tábornok, az Erdélybe bevonuló román csapatok parancsnoka megüzente Apáthynak, hogy az Antant felhatalmazása alapján megszállja Kolozsvárt, s ha ellenállás lesz, akkor lövetni fogja a várost. Apáthy válasza: Kolozsvár nem áll ellen. (Erdélyi Magyar Évkönyv 1918-1929, I. évf., 1930, Kolozsvár) A város átadása előtti napokban az Apáthy vezetése alatt álló magyar Nemzeti Tanács és a Sándor József irányította székely Nemzeti Tanács december 17-én egyesült, s megalkotta az erdélyi magyar-székely Nemzeti Tanácsot. Ez december 22-re Kolozsvárra összehívta az erdélyi magyarság önrendelkező nemzetgyűlését: a résztvevők a gyulafehérvári román nemzetgyűlés ellen tiltakoztak, amelyen "Magyarország 26 vármegyéjének csak egy nemzete volt képviselve", és ahol a "román testvérek nem kérdezték meg a 26 vármegye más nyelven beszélő lakosait, amelyek számbeli többségben vannak, vajon le akarnak-e mondani az ifjú népköztársaság szabadságáról? Rólunk határoztak, nélkülünk!" (Ellenzék, 1918. december 20.)

2004. szeptember 8.

Ion Iliescu államfő három napra Nagy-Britanniába látogat, ahol 2007-es EU-csatlakozásáról, illetve az iraki brit-román katonai együttműködésről tárgyal. Az elnök részt vesz a Románia által Nagy-Britanniától vásárolt két hajó egyikének, a Ferdinánd királynak az átadásán. Az eddig a brit haditengerészet által használt hajók kompatibilisek a NATO hadihajóival és katonai rendszereivel. /Ion Iliescu Nagy–Britanniába látogat. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 8./

2005. március 26.

I. Mihály volt román király és családja jelenlétében került sor a kolozsvári I. Ferdinánd Egyetem megalapításának 85. évfordulójára rendezett ünnepségekre, amelynek keretében március 25-én felavatták az egyetemalapító I. Ferdinánd király és Mária királynő mellszobrát. Mindkettőt a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) főépületének első emeletén helyezték el. Mihály királyt és feleségét, Anna királynét Andrei Marga, az akadémiai tanács elnöke és Nicolae Bocsan, a BBTE rektora fogadta. Nicolae Bocsan megköszönte Mihály király elődeinek, I. Ferdinánd királynak és Mária királynőnek, hogy „Erdély szívében létrehozták az új román egyetemet, az előző felsőfokú oktatási intézmény folytatását”. A rektor szerint a BBTE teljesítette az alapítók elvárásait: „több nemzet és vallás tudományos és kulturális központjává vált”. Kitért a BBTE jelenlegi helyzetére is kiemelve a kolozsvári egyetem multikulturális jellegét. „Megelégedéssel tölt el, hogy az etnikai és kulturális tolerancia vonatkozásában példaként tekintenek erre az egyetemre” – hangsúlyozta Mihály király. A kolozsvári tudományegyetemet Ferenc József alapította 1872-ben. Az egyetem 1919-ben távozni kényszerült, 1921-ben a magyar nemzetgyűlés Szegedet jelölte meg új székhelyéül. Az egyetem vagyonát államosították, az I. Ferdinánd Egyetem alapját ez az infrastruktúra képezte. /Kiss Olivér: Mihály király Kolozsváron. Az I. Ferdinánd Egyetem alapítóira emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 26./

2005. december 13.

Resicabányán Főutca címmel nyílt tárlat arról az utcáról, amelyet az idők során a Fő, Erzsébet királyné, Ferdinánd király, November 7., Paul Iorgovici utca elnevezéssel ismertek a különböző történelmi időkben. Makay Botond 1979-es – a főutca bontásával kapcsolatos – fényképdokumentumaira építették a helytörténeti kiállítást. /Szakmáry Károly: Kiállítás Főutca címmel. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 13./

2008. március 20.

Az egykori brassói Római Katolikus Főgimnázium neves tanárainak sora megfogyatkozott. A közelmúltban Line Zoltán, Papp József és Reiff István is követték idősebb kollégáikat az örökkévalóságba. Valamennyien hivatásként élték meg tanári mesterségüket. Születésének 100., halálának 10. évfordulóján dr. Fejér Pálra, a Római Katolikus Főgimnázium tanárára emlékezett a hetilap. Dr. Fejér Pál /Brád, 1908. aug. 15. – Brassó, 1998. ápr. 19./ egyetemi tanulmányait a kolozsvári I. Ferdinánd Király Tudományegyetemen kezdte 1928-ban. Fő szaknak a fizika–kémiát, mellékszaknak a matematikát választotta. Tanulmányait Iasiban fejezte be 1935-ben. Ugyanabban az évben letette a záróvizsgát a kolozsvári Egyetemi Pedagógiai Szemináriumban és megszerezte a fizika–kémia fő és matematika mellékszakos tanári oklevelet is. 1948-ban sikeresen letette a vegyészdoktori vizsgát is Kolozsváron. Brassóban a Római Katolikus Főgimnázium tanára lett. Az iskola államosítása után ugyanabban, a 4-es számú Magyar Vegyes Líceumnak átkeresztelt iskolában tanított 1960-ig. Ebben az évben megalakították az 5-ös számú Unirea Líceumot, román és magyar tagozattal. 1960-tól nyugdíjazásáig, 1970-ig, az Unirea Líceum magyar tagozatán tanított. 1946-ban főtanfelügyelő lett, 1947-től a brassói magyar tartományi tanfelügyelőségi főigazgatóvá nevezték ki. A Matematika és Fizika Társaság tagjaként tudománynépszerűsítő írásokat közölt folyóiratokban. /Tartsd meg a jövőnek. = Brassói Lapok (Brassó), márc. 20./

2008. április 4.

Április 3-án átadták Kolozsváron a Babes–Bolyai Tudományegyetem múzeumának új szárnyát, amely az egyetem fennállásnak 1959–1989 közötti időszakát mutatja be, korabeli fotók és egyéb dokumentumok alapján. Külön portrésorozat ábrázolja az egyetem kiemelkedő tudományos személyiségeit. Az egyetemi múzeum régebben berendezett termeiben régi írógépek és fotómasinák mellett külön pannók ábrázolják az 1872–1918-as időszak között működő Ferenc József Tudományegyetem történetét, az 1919–1948-as I. Ferdinánd Király Egyetemet, az 1945–1959-es időszakot felölelő Bolyai Egyetemet és a román egyetem Nagyszebenben töltött öt évét is. /S. B. Á. : Átadták az egyetemi múzeumot. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 4./

2008. november 1.

Legendák keringtek arról, hogy milyen körülmények között mondott le I. Mihály román király 1947-ben a trónról, illetve hogyan hagyta el az országot. Magyar nyelven eddig egyetlen könyv jelent meg az 1947-es év végi eseményekről, Sugár András És mit mond a román király című kötete, amely a Magyar Televízió Panoráma című adásában 1989 júliusában sugárzott interjú anyagát tartalmazza. Ez a könyv a történéseket I. Mihály szemszögéből mutatja be. László-Herbert Márk könyve /És mit mondanak a dokumentumok a király lemond(at)ásáról? Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda/, alcíme: Végjáték I. Mihály román király körül amerikai, brit és francia dokumentumok tükrében/ egy másik oldalról világít rá az eseményekre: miként látták, érzékelték a király lemondatását és száműzetésbe vonulását az európai kancelláriák, a nagyhatalmak követei, s észrevételeik miként tükröződnek a diplomáciai levelezésben, a jelentésekben, jegyzékekben. A szintén szovjet megszállás alatt álló Bulgáriában már 1946 szeptemberében menesztették II. Szimeon cárt, így előrelátható volt, hogy hamarosan I. Mihályon a sor. A rendszerváltás után utazhatott haza I. Mihály, akárcsak II. Szimeon. Kettejük otthoni pályafutása azonban kevés hasonlóságot mutat. Szimeon visszakapta vagyona egy részét, bekapcsolódott a politikába, és egy cikluson át Bulgária miniszterelnöke volt, ezzel szemben Mihály beutazását többször megakadályozták, megalázták, javainak visszaadása pedig korlátozott mértékben történt meg. Az első román király, I. Károly, akárcsak unokaöccse és utóda, I. Ferdinánd Sigmaringenben született. I. Károly még német érzelmű volt, de I. Ferdinánd 1916-ban szembefordult – az ugyancsak a Hohenzollern-ház által vezetett – Németországgal. László-Herbert Márk könyve a nemrégiben indult csíkszeredai Gutenberg Nyomda első könyve. /Sarány István: Királyi legendák helyett. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 1./

2008. december 20.

Száz éve született Pataki József történész /Kászonjakabfalva, 1908. dec. 6. – Kolozsvár, 1993. szept. 17./. Kolozsváron az I. Ferdinánd Tudományegyetemen, egyetemes és román történelem, valamint román nyelv szakos diplomát szerzett (1930). 1930–1935 között a kolozsvári római katolikus főgimnázium, másként Piarista Gimnázium, majd (1935–1941) a marosvásárhelyi római katolikus tanítóképző és gimnázium tanára volt. 1941 őszén Csíkszeredában a Római Katolikus Főgimnázium igazgatója lett. 1944-ben behívták katonának. Négyévi hadifogság után, 1948 végén Kolozsvárra tért haza. 1955-től a Bolyai Tudományegyetemen a középkori egyetemes történelem előadója volt, magyar előadói funkcióját 1959-et követően is megtartotta, egészen az 1974-ben történt nyugdíjba vonulásáig tanított. 1990-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választotta. Doktori értekezését, az Anjou királyaink és a két román vajdaság címmel 1944-ben védte meg. Az 1950-es években a fiatal Demény Lajossal feltárták az 1437-es erdélyi parasztfelkelés valódi okait és lefolyását. A Kelemen Lajos Emlékkönyv (1957) hozta A magyar és a román tudományos kapcsolatok történetéhez című tanulmányát. Úttörő értékük van az Erdély gazdasági életét, fejlődését tárgyaló műveinek. A csíki vashámorról írt könyvét, János Pál előszavával, 1971-ben a csíkszeredai múzeum adta ki. A székely katonatársadalmat mutatta be Imreh István és Pataki József: A székely falu gazdasági-társadalmi szerkezete a XVI. század végén és a XVII. század elején. Dolgozatukat a Székely felkelés 1595–1596 (1979) című kötetben adták közre. Pataki összegyűjtötte a kincses város XVII. századi tollforgatóinak a feljegyzéseit. A kötet a cenzúra miatt azonban csak 1990-ben jelenhetett meg /Kolozsvári emlékírók/. Pataki Józsefnek Demény Lajossal nagy vállalkozása a Székely Oklevéltár új sorozatának az elindítása. Az új sorozat első három kötete Udvarhelyszéknek a XVI. század második feléből megőrzött törvénykezési jegyzőkönyveit, ún. protokollumait tartalmazza. A harmadik kötet kiadását Pataki József már nem érhette meg (a kötetek kiadásának éve: 1983, 1987, 1994). A kászonszéki krónika (1992) Imreh István professzorral közös munkája. /Szőcs János: Pataki József, a történetíró. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 20./

2010. november 13.

Levélbontó - Néhány adat a Babeş–Bolyai egyetemről
A Szabadság október 22-i számában idézeteket közöl Tőkés László leveléből, amelyet Angela Merkel német kancellár felvilágosítása céljából írt, a Babeş–Bolyai Egyetem történetéről; Merkel asszonyt ugyanis nemrég az egyetem díszdoktorává választották. Az idézetek azonban sajnos (talán rövidítés céljából) tévedéseket tartalmaznak. Mielőtt ezekre rátérnék, egy más dolog is érdekel: a németek lelkiállapota (együttérzésének lehetősége) a két vesztes háború után, amelyről nem sikerült eddig adatokat szereznem, ez befolyásolná ugyanis a levél befogadóképességét.
A közép- és újkorban (1815-ig) nagyrészt a német nyelvterületen létezett a Német–római császárság, egy laza államszövetsége a rengeteg közép európai feudális német államocskának. Ezen államszövetség nyoma, hogy Németország ma is több kisebb német állam „államszövetsége”. Az „egységesebb” Németország fokozatosan alakult ki 1815 után egészen 1871-ig – ekkor csatlakozott utolsónak Elzász-Lotaringia, amelyet XIV. Lajos francia „napkirály” foglalt el erőszakkal (1648) és kezdett „franciásítani”. A francia–porosz háború (1871) állította vissza (?) a „régi” német hovatartozást. A vesztes első világháború ezt újra visszaírta, majd Franciaország II. világháborús csúfos veresége 1940-ben újra átírta. Igaz, ideiglenesen, mert a II. világháború vége megint Franciaországhoz csatolta. Az első világháborúban Németország komoly területet vesztett az akkor újraalakuló Lengyelország javára, amely 1831 óta a cári Oroszország része volt, ugyanis ez tengeri kikötőt óhajtott, emiatt Poroszországot kettészakította (emiatt tört ki a II. világháború, lásd danzigi korridor). A világháború végén ugyan Lengyelország megmaradt, de óriási keleti területeit rabolta el a Szovjetunió, amelyeket Németország „ősi” keleti részének Lengyelországhoz való csatolásával pótoltak (igaz, innen sok millió németet ki is zsuppoltak sürgősen).
Ezt a területi veszteséget a hitlerizmus tényétől lelki traumába esett Németország ma szó nélkül (sőt, bűntudattal) viseli, de (saját példámból kiindulva) alighanem fájdalmasan gondol vissza a sok megalázásra még akkor is, ha – kétségtelenül – ebben elsősorban ő a hibás. Ahogy mi sem vagyunk bűntelenek két világháború elvesztéséért. Hát ezért érdekel a németek titkos lelkiállapota, amely befolyásolhatja, mennyire érzik át a magyarok traumáit, akár egyetemi szinten is.
Rátérve Tőkés László egyetemtörténeti tévedéseire: – egyetemünket modern formában (több évszázados előzmények után) 1872-ben alapították, de ez nem Bolyai János, hanem Ferencz József akkori magyar király nevét viselte; ezt az egyetemet 1919-ben katonai erővel foglalta el – teljes ingó és ingatlan leltárral – a román katonaság, és ebben, ezzel alapította az I. Ferdinánd (és nem V. Babeş) egyetemet. A katonaság által kitelepített tanszemélyzet jó része egyetlen ceruzával menekült Szegedre; velük működtette (és látta el épülettel, mindennel) a továbbiakban a Ferenc József Tudományegyetemet a magyar állam. A II. bécsi döntéskor a Ferdinánd Egyetem (a mozgatható leltár jó részével) Szebenbe költözött át 1940 szeptemberében. A szegedi egyetem professzoraival és más személyzettel formálisan visszaköltözött Kolozsvárra a Ferenc József Egyetem, de felszerelését Szegeden hagyta. Volt és visszakapott épületeit a magyar állam új ingó leltárral látta el (1940–1941). A világháború végén a Ferdinánd egyetem tanszemélyzete a leltárral visszaköltözött Kolozsvárra a magyar egyetem épületeibe (1945). Ugyanakkor, a botrány elkerülésére és a megkötendő békeszerződésre való tekintettel, a román állam Groza kormánya törvényerejű rendelettel (és a király aláírásával) megszüntette a Ferenc József Egyetemet, de megalapította a Bolyai Tudományegyetemet 1945 májusában, e célra egyetlen épületet, a volt református leányiskolát, a De Gerando épületét) és ennek felszerelését biztosította. Ezt később még két középiskola (Marianum és közgazdasági iskola) épületével bővítette 1946–48-ban. 1959-ben a párt utasítására, tanügyminisztériumi rendelettel (tehát törvénytelenül) egyesítették a Babeşés Bolyai egyetemet, Babeş-Bolyai néven.
Jó, ha tisztán látunk: formálisan a Bolyai egyetemet alapító törvényerejű rendelet ma is érvényben van, miniszteri rendelet ezt meg nem szüntetheti. Ha ez nem így van, cáfolatot hálásan fogadok.
id. Nagy László, Szabadság (Kolozsvár)

2011. március 17.

Erdély aranykora: a transzilvanizmus gyökere
Nagyvárad – Szerda délután a Bihar Megyei RMDSZ-szervezet által indított Szacsvay Akadémia történelmi előadássorozat keretében Oborni Teréz, az MTA tudományos főmunkatársa, az ELTE docense tartott előadást a nagyváradi Ady Endre Középiskola dísztermében.
A Szacsvay Akadémia keretében Oborni Teréz történész Az erdélyi fejedelemség címmel tartott előadást szerda délután, teltházas közönség előtt. Kijelentette: a Mohácsutáni magyar történelem egyik legérdekesebb és ugyanakkor a legtöbb vitát kiváltó korszaka ezen államalakulatnak a létrejötte, melyet egy nehéz katonai és politikai folyamat eredményezett. Ennek egyik lényeges mommentuma a kettős királyválasztás volt:Szapolyai Jánost 1526 őszén, Habsburg I. Ferdinándot pedig ugyanezen év decemberében választották meg uralkodónak, azonban míg előbbit még ebben az évben megkoronázták, utóbbit csupán 1527 novemberében. Így a Mohácsot követő első évben egyetlen legitim uralkodó volt, Szapolyai János. 1526-1538 között a két király mindent megtett annak érdekében, hogy a saját maga számára biztosítsa az egyedüli uralmat. Szapolyai különböző diplomáciai manőverekbe kezdett, 1528 tavaszán például szövetséget kötött a török szultánnal, melynek betudhatóan 1541-ig az ő, illetve özvegyének birtokában volt Buda vára. Kevesen tudják, hogy 1528-ban I. Ferdinánd is követséget küldött a Portához ugyanazon céllal, de sikertelenül járt. Az ő érdemei közé sorolták egyébként, hogy a testvérbátyja volt V. Károly német-római császár, akitől azt remélték, hogy segít a törökellenes harcban. Ennek az áldatlan, váltakozó sikerű polgárháborús állapotnak vetett véget az 1538. február 24-én aláírt Váradi béke, mely többek közt kimondta: a felek elfogadják egymást királynak, viszont Szapolyai halála után I. Ferdinánd kapja meg a vetélytársa által birtokolt országrészt is.
Fráter mesterkedései
Közben Fráter György barát, korának politikai vezéralakja tárgyalásokat folytatott arról, hogy a lengyel király leányát, Jagelló Izabellát összeházasítsa Szapolyaival. A frigy 1539-ben köttetett meg, 1540-ben pedig megszületett János Zsigmond, mely gyökeresen megváltoztatta a helyzetet. Szapolyai ebben az évben bekövetkezett halála előtt ugyanis olyan szóbeli végrendeletet hagyott, hogy az ifjú herceg érdekeit mindenáron védelmezni kell.
Az első jelentős fordulat 1541-ben, Buda elestekor következett be, amikor Szulejmán szultán úgy döntött: Erdélyt török szandzsákként Izabella királyné és János Zsigmond birtokába adja, a Temesköz pedig Petrovics Péteré lett. Létrejöttek tehát a területi keretek, ezt követően pedig 1541-1544 között alkotmányozási folyamat zajlott Erdélyben: megindult egyfajta közjogi élet, melynek szintén Fráter György volt a motorja. Fontos döntések születtek a tordai országgyűléseken, 1544 augusztusában pedig a tiszántúli vármegye töredékek rendjei is megjelentek a tanácskozáson. 1551-1556 között Erdély a Habsburgok fennhatósága alákerült, azonban 1556-ban a királyné visszatért és 1571-ig a Szapolyaiak vezetik Erdélyt. Újabb fordulópontot az 1571-ben aláírt Speyeri szerződéshozott, amikor János Zsigmond egyezséget kötött I. Miksa magyar királlyal, s Európa számára világos lett, hogy létezik az erdélyi fejedelemség. Erdély ugyanakkor önálló államalakulat lett, de kettős függésének betudhatóan korlátozott szuverenitással rendelkezett. Ekkorra datálható amúgy a Partium kifejezés megjelenése is.
Erdély aranykora
Báthory István uralkodásával 1571-ben kezdetét vette az 1613-ig tartó Báthory-korszak. Ezt követte Erdély fénykora, mely az 1613-1629 között uralkodó Bethlen Gáborfejedelemsége idején csúcsosodott ki. A meghívott előadó szerint a 16. századba nyúlik vissza a transzilvanista életérzés gyökere is. Bethlent követték a trónon: I. Rákóczi György(1630-1648), II. Rákóczi György (1648-1660) és I. Apafi Mihály (1661-1690). 1690-ben írták alá a Diploma Leopoldinum elnevezésű közjogi dokumentumot, mellyel Erdély, mint önálló fejedelemség megszűnt, és új korszak kezdődött a történelmében.
Ciucur Losonczi Antonius, erdon.ro

2011. május 11.

Mihály király megszakította a dinasztikus kapcsolatot a Hohenzollern-házzal
A román királyi család minden történelmi és dinasztikus kapcsolatot megszakít a német Hohenzollern-házzal, és lemond a Hohenzollern-Sigmaringen cím használatáról - jelentette be kedden Mihály király.
Az 1947-ben a kommunisták által lemondásra kényszerített uralkodó közölte, ezzel nagyapja, I. Ferdinánd 1921-es döntését erõsíti meg, amelynek célja az volt, hogy biztosítsa a román királyi család nemzeti jellegét és függetlenségét.
A határozat értelmében így a Hohenzollern-Sigmaringen ház helyett a román uralkodói ház kifejezés használandó.
A porosz eredetû Hohenzollern-ház elõbb Poroszországot, majd a Német Birodalmat irányította 1918-ig. Romániában 1866-ban került a trónra az ebbõl a házból származó I. Károly, aki 1881-ig fejedelemként, a királyság kikiáltásától kezdve pedig királyként uralkodott.
Krónika (Kolozsvár)

2011. május 11.

Végérvényesen függetlenítette magát Mihály király
Bejelentette a Hohenzollern-házzal való történelmi és dinasztiai kapcsolatok megszakítását Mihály király, aki egyúttal a Hohenzollern-Sigmaringen címekrõl is végképp lemondott. A román királyi család feje azzal indokolta a Hohenzollern-örökséggel való, május 10-tõl érvénybe lépett szakítást, hogy ezáltal méltóképpen eleget tesz nagyapja, I. Ferdinánd király óhajának a román királyi ház nemzeti és független jellegének megteremtését illetõen.
Mihály király közleményében azt is kiemelte, hogy a Hohenzollern-dinasztiától való elkülönülésével megfelel a leszármazottaival és az utókorral szembeni követelményeknek, a román királyi család pedig mostantól Románia Királyi Háza néven válik ismertté. Határozata értelmében a királyi család egyetlen tagja sem használhatja a Hohenzollern-háztól örökösödés vagy egyéb úton kapott címeket. Bármilyen további cím vagy kitüntetés elfogadása kizárólag Románia Királyi Házának engedélyével történhet.
A Hohenzoller-Sigmaringen a jelentõs európai dinasztiák közé tartozó, Hohenzollern-háznak egyik ága. Románia 1866-ban választotta uralkodójának I. Károlyt, aki 1866-1881 között hercegként, 1881-1914 között már királyként uralkodott. �?t követte I. Ferdinánd (1914-1927), I. Mihály (1927-1930), II. Károly (1930-1940), majd ismét I. Mihály (1940 -1947).
Szabadság (Kolozsvár)

lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-86